Az elfogadás fogalmával, jelentésével és megértésével a mai napig vannak nehézségek. A kivitelezésével így hát még inkább. Ha talán megfordítjuk, és először "csináljuk", éljük, akkor érteni, érezni is fogjuk. Tehát akkor mi is az elfogadás? S mit is kell csinálni, hogy ne haljunk bele?

 

 

Kezdjük a megbocsátásnál ahhoz, hogy az elfogadás témaköréhez egyáltalán eljuthassunk. 

Gyakran elhangzó mondat a terapueták körében, hogy bocsáss meg magadnak és másoknak. A szüleidnek, a párodnak, bárkinek. A megbocsátás azonban nem egyenrangú kapcsolat. Amikor én megbocsátok Neked, akkor én fent vagyok, és megbocsátok Neked, aki lent van. Én nem vétkeztem, így fent maradhatok. Te vétkeztél, így lecsúsztál (alám). Felemellek magam mellé, mert az elkövetett vétkedért megbocsátok. 

S ha a megbocsátás témaköre nem egyenrangú kapcsolat, az miért baj? Felteszem a kérdést: ki vagy Te, hogy magad a másik fölé helyezd? Szent és sérthetetlen? Vagy egy másik viszonyban lehet, hogy Te vagy alul? S az milyen érzés? 

De ha a megbocsátás nem egyenrangú kapcsolat, akkor vajon mi lehet az? Az elfogadás.

S mi az elfogadás? Amikor a történtek nem érintenek meg érzelmileg. Amikor már nincs bennem harag, düh, értetlenség, csalódottság, fájdalom, félelem, agresszió. Attól nem kell szeretnem azt, ami van, vagy azt, aki tette, de elutasítás és ellenérzések nélkül éljem meg. Ekkor születik meg az elfogadás.

A megbocsátás/elfogadás nem azt jelenti, hogy a dolgokat meg nem történtté tesszük. Azt jelenti, hogy megbékélünk azzal, ami történt, és nem cipeljük annak érzelmi terhét. Haragunk a másik irányába megszűnik, és megértéssel fordulunk az "elkövető" felé. De mindezzel nem legalizáljuk tettét.

Ez a folyamat nem megy egyik napról a másikra. Mint a gyászban, itt is szakaszok vannak. Igenis meg kell élni a negatív érzelmeket - de ez nem jelenti azt, hogy ezt kivetítem a másikra, megtorlom rajta. Aztán jön az apátia, majd a békesség. Megbékélés azzal, ami van. Mert tudom, hogy megtörtént és hogy visszafordíthatatlan. 

Sokan vannak, akik végtelenül elfogadóak, mégis betegek, boldogtalanok vagy fiatalon haldokolnak. Az ő elfogadásuk nem elfogadás, hanem megalkuvás. A fej homokba dugása, hogy úgy teszek és még el is hitetem magammal, hogy elfogadom azt, ami van. De tudom, pontosan tudom, hogy legbelül mardos valami. Ez nem elfogadás. Ebbe bele lehet halni. Ébresztő!

 



Foglalkoztat az érzelmi és párkapcsolati tudatosság? Látogass el programjainkra, tanfolyamainkra, vagy várunk egyéni tanácsadásaink egyikén. Bővebben » 

 

Ha tovább olvasnád a Nőknek és Férfiaknak szóló írásokat, itt megteheted »

Ha pedig gondolatébresztőket olvasnál, itt megteheted »

 

 Dénes Éva
+36 70 347 44 47
Coach, Lélekszerelő, Párkapcsolati Tréner

 

 

Keress az oldalunkon